Szemétből üzemanyag: világelsők lehetünk
Magyar tudósoknak köszönhetően megvalósult Robert Zemeckis egyik fantazmagóriája. A világhírű rendező Oscar-díjas filmje, a Vissza a jövőbe egyik epizódjában a zseniális képességekkel megáldott „Doki” közönséges háztartási szemetet dobál Delorean nevű időgépébe, amely üzemanyaggá alakítja azt. A magyar „dokik”, Raisz Iván és Barta István eljárása ugyanezt teszi, tömeges méretben: közönséges háztartási szemétből állít elő üzemanyagként is használható metanolt, valamint egyéb módon hasznosítható széndioxidot és kalcium kloridot. A találmányt Zöld Oscar-díjjal jutalmazta a feltalálók világszervezete (IFIA) az idei világtalálkozóján, Nürnbergben.
„2000 tonna kommunális hulladékból 700 tonna metilalkoholt és 1000 tonna cseppfolyós széndioxidot tudunk előállítani. Amikor a rendszerből eltávolítjuk a sósavat, melléktermékként kalcium-kloridot kapunk, amelyet a téli utak síkosság-mentesítésére tudunk felhasználni” – jelentette ki lapunknak Dr. Raisz Iván feltaláló, a Miskolci Egyetem Fizikai Kémiai Tanszékének oktatója.
A Raisz Iván és Barta István által kitalált eljárás tervezete már 2008-ban készen állt. A feltalálók azonban hiába kilincseltek támogatásért, az ötlet olyan fantasztikusnak hangzott, hogy senki nem hitt nekik. Szakmai kiállításokon azonban rendre megfordultak és aranyérmet nyertek, így lett itthon az ötlet és eljárás az „Év találmánya” 2008-ban. Lassan olvadt a jég, s végül 40 százalékos EU-támogatás bevonásával sikerült létrehozniuk egy konzorciumot, amely elindította a projekt kísérleti telepének felépítését Miskolcon, az AVE Hulladékfeldolgozó Vállalat szomszédságában. A befejezés előtt álló üzem már most rengeteg szakmai érdeklődőt vonz.
A jövő elkezdődött
„Múlt és jövő egyaránt feltárul a telepre ellátogatók előtt. A múlt akkor, amikor megpillantja a magas dombra felkapaszkodó, szemetet ürítő kukásautót. A hulladékot azután összepréselik, majd jelentős költséggel a 32 km távolságra fekvő szeméttelepre szállítják. A jövő pedig akkor szemlélhető, amikor hozzánk gurul a gépkocsi, kiborítja a tartályt. Egy gépsor rögtön kiválogatja a fémeket, üveget, elkülöníti a köveket, majd a maradék szerves anyagokat összeaprítja és a másik épületbe továbbítja. Itt kerül sor a kémiai reakciókra, a szerves anyag átalakítására” – egészítette ki Raisz Iván.
A vegyipari feldolgozó üzem azonban nem olyan, mint a villamos, amely „fölengedi az áramszedőt, csenget majd elindul.” Komoly tesztelésekre és ellenőrzésekre van szükség ahhoz, hogy az eljárás során termelődő hidrogén és szénmonoxid senkiben ne okozzon kárt. Egy véletlen szivárgás esetén mindkettő halálos lehet: az egyik robbanás, a másik fulladásveszélyes. „A szerelések utolsó óráiban vagyunk, ezt követi a tesztelés. Terv szerint januárban már fürödhetünk a metilalkohol áldásaiban” – fogalmazott a feltaláló. Természetesen nem magában a vegyszerben, hiszen azt még szagolni sem szabad. A metilalkohol azonban üzemanyagként, üzemanyag adalékként valamint műanyaggyártásra is egyaránt felhasználható.
Lopásbiztos technológia
Ha jól belegondolunk, a találmány sikeres beüzemelése és elterjedése esetén az országban folyamatosan termelődő, évente mintegy 3 millió tonna kommunális hulladék nyersanyagforrásként hasznosítható. Ha ezt mind hasznosítani tudnánk -megfelelő feldolgozó kapacitás estén - csupán metanolból évente közel egy millió tonnát tudnánk előállítani. Raisz Iván számításai szerint a metanol szemétből történő előállítása alig több mint 30 forint kilogrammonként, világpiaci ára pedig megközelíti a 100 forintot. Szerény számítások szerint is billiós nagyságrendű profitról lehet beszélni, forintban, nem is szólva az ország energia kiszolgáltatottságának megszűnéséről.
Arra a kérdésünkre, nem tartanak-e attól, hogy a találmányt ellopják, Raisz Iván így felelt: „Mindent le lehet koppintani, csupán az a kérdés, milyen eredménnyel és mekkora kárt okoz ez nekünk.” A technológia alkalmazása ugyanis tartalmaz néhány olyan „csavart”, amelyet csak a feltalálók ismernek. Az eljárás „lelke” az elgázosítás folyamata, amely a világon egyedülálló technológiával történik – tette hozzá. Arra a kérdésre, mennyire biztos a találmány elterjedésében, a következő választ adta: „Úgy vélem, ezt már semmi nem tudja megakadályozni. A szeméttel ugyanis nem tudunk mit kezdeni, energiánk pedig meglehetősen kevés van. A MOL és a vegyipar is érdekelt abban, hogy a találmány minél hamarabb profitot hozzon.” (Hetek)
